Nehezen fordul a szív és a fej
követni mindent, ami mendegél.
Nem lenni szónak arról, hogy nem vagyunk.
Küzdünk kimérten: káros szenvedély.
Én tenyérrel mondom. Te elcsigázod.
Szeretlek. Hagyj. Fáj. Most munka van.
Nevetgéléseinkben sóízű nyalóka.
Oldalra nyúlok. Hiányod súlytalan.
Egy székre pakoltam vasalni ruháink.
Közös polcainkon keressük helyem.
Egy éve már, hogy nem jártál bennem.
Te becsomagolod. Én túlértékelem.
Egy
luk van a
luknak a
luknak a
lukán.
ha a tükörbe nézek magunk alá
valón
itt
mi mindig csak hátra
a rák meg csak előre halad
ott
még szerencse hogy
a valóság
nemez
hanem
a rák mindig csak hátra
mi mindig csak előre
halad
okolunk
hol
hol
nap
u
tán
vagy
ma
hol
nap
csak
csap
nak
len
ni
vagy
lav
ór
nat
a szív lapát a kar kitár
két fül bedugva gyűl a rop-
panás a hangja léggitár
gyomor farol gyalog galopp
lilás az ég e tompa nyál
- ez ám a szín-esztézia -
a zónareggelit zabál-
ja fel kávé cikória
te lentmaradsz én felmegyek
ha bent a bárány kint a far
én bent ragasz te fel hegyek
ma mélyre pült a svédcsavar
én hatheten te gatget és
ha felkanál megyek lekés
fal felé az élet
(nem fenékig)
kelj fel
taram
mekkora
hülye vagy
fiam
(fiam)
múzsának
(lenni is)
múló állapot
padam
benntartod kifújod
(mi ezen)
bonyolult
tadam
légy szíves
(legalább)
ne szégyelld
magam
mondtam hogy nem kell majd messzemenni
szomszédba túllőni célokon
nyakig kell ebbe bennelenni
nem szőrmentén rágódni vérrokon
kilógtam lólábért sarkiboltba
és lementem kutyába válaszér'
az élet nem könyékig keljfel jancsi
hasadra nem süt csak háton ér
negyedik emele
tena géz szorgos
osztályos orvos
gépen sakkozik fütyül
bent zseb
rádión piszkosul
keressük infó klub
lánchíd kossuth
adó vevő
fel egyik se
könnyen lelhető
a rododendron felénk
hajol a körkapun gumin
csúszik körbe - vizelet albumin
ürítést a tébé nem fizet
nekem se mindig - bort iszok vizet
kádba itthon engedek
vörheny pizsama nadrág köpeny
mindez kínai
- boltból -
neked
alá túlé
lök
alé túlé
lok
alé túlé
lek
Tömegben
Nők
Lapjával
Hűlt helyünk, idézem, "hűlt helyünk".
Elmegyünk, ismétlem, elmegyünk.
"Oly derűs", kimondva oly derűs.
Nagy szavak, leírva kisbetűs.
Kell, hogy legyen szabálya ennek.
A hévablak áll, a kinti mozgó medence fűt.
Csepelen minden tükörjég, mikroklíma.
Mintha a panelkémény szénszagút.
Kell, hogy legyen szabálya, mondom.
Eregetne, a héven ma mindenki ült.
Egy óra volt, míg hazaértem.
Amúgy mindig húsz perc volt az út.
A parnasszus ma este zár,
se alle nincs, se glória
- ez übermencslih megszokás -,
ma sem kell megszólalnia.
Képletekbe zárva sír
a jambus és a rézkilincs,
mit kézzel - s lábbal - nem fogol,
az reggel sem, meg este sincs.
A szájpadláson gátat ér,
kibukkanó a csendpiros,
a száj a füllel összeér
(szineszteziológikus).
Én azt hiszem, te azt hiszed,
hogy kézakézni bungaló,
de Géza, gézed általáz,
s a Himma lája vulkanó.
Csacsi vagy. A vég elég
iákat sorba rendező
pályaudvari tüntető
leges legkiválóbb dolgozó
szobámban épp galoppozó
csacsi.
mindenkinek
joga van a
magam baja
magad baja
mindenkinek
a legnagyobb
az a bajom
az a bajod
nekem legyen
mondva neked
jaj a fejem
jaj a fejed
este resti
beste reggel
szegem szeggel
szeged szeggel
hoz az élet
visz a halál
idetalál
odatalál
nagy szavakkal
kicsi hurok
elnémulsz és
elnémulok
Hallod kéne kicsit
nagyot érezni mert ha
aláállok rámpereg de
ez még csak a
vakolat és nem a
mennyezet kéne
véső felvakarni
minket egy nagy éles
pörkölt disznóköröm
hogy kapargássza
vérré ereinket
rajta kéne hagyni
még a bejglit hűvös
kamrakövön hadd
nőjön kelesszük
túl hidegben fűtött
szobánkban még
a szomszéd is rokon
újra kell döcögve oda-
kap száznyolcvan
tűfokon gyúrni előmele-
gítőben fánk alatt család
mi nő csodás kevercse kel
wokban marmelád.